08-10-08
Aradi vértanúk nevei
Ötödikén este a videómegosztóknál rákerestem az október 6-i gyásznappal kapcsolatos filmekre. Ebben a sokat vitatott , egyszerre dicsért és szidott új műfajban, mint amit a videómegosztás jelent, vajon mennyire lehet "téma" az akkori tragédia , a gyász, a kegyeletes emlékezés a másfélszáz évvel ezelőtti események, a múlt?
...elszomorodtam. Ennyit jelent csak a mai kor gyermekeinek, ...nekünk magunknak, az ő haláluk?
Nem kívántam a magam felindulásos csinálmányával eggyel szaporítani azt a majdnem semmit, amit találtam...
Aki nem hiszi, járjon utána! ...például írja be a keresőjébe a szót: Arad... majd látni fogja miről beszélek. Hálátlan utókor lettünk!
Lehet persze vitatkozni ezzel a sommásnak tűnő megállapításommal, de a lényeg nem változik... Legfeljebb a lelkiismeretünket próbálnánk megnyugtatni, meg az önérzetünket ért sérelmet megtorolni... Mert kivételek mindig vannak! ...és az ilyen - korholó - sorok is rendszeresen a kivételekhez jutnak el. Jó lenne, ha ezen nem nyitnánk vitát, csak tudomásul vennénk a lényeget és senki nem látna mögötte személyét ért közvetlen támadást! ...még én sem!
Ma megnéztem az október 6-i kereső szavaimat itt a naplómban. Egy olvasóm engem is szondázott úgy látom...
"Aradi vértanúk nevei" Ezt olvastam a statisztikámban... Meg sem kíséreltem, hogy ellenőrizzem, vajon mit talált nálam ez ügyben. Az eredmény itt is lesújtó lenne! Mert eddig még én sem...
- Szóval, hát, izé... engem is sodornak az események, magam is a mai rohanó világban élek, a holtak pedig... várhatnak. - mentegethetném magam. Mégsem teszem. Inkább szégyellem magam!
Aztán pedig ideírom a nevüket azoknak, akikre tegnap emlékeztünk, vagy emlékezni illett volna... itt is.
Előre mondom, itt nem tizenhárman lesznek! És nem is csak az aradon kivégzetteket sorolom ide, de még csak a dátumhoz sem ragaszkodom...
Ormai Norbert - ezredes(+1849. augusztus 22., Arad)
Lázár Vilmos - honvéd tábornok (+1849. október 6., Arad)
Dessewffy Arisztid - gróf, honvéd tábornok (+1849. október 6., Arad)
Kiss Ernő - honvéd altábornagy (+1849. október 6., Arad)
Schweidel József - honvéd tábornok (+1849. október 6., Arad)
Poeltenberg Ernő - lovag, honvéd tábornok (+1849. október 6., Arad)
Török Ignác - honvéd tábornok (+1849. október 6., Arad)
Láhner György - honvéd tábornok (+1849. október 6., Arad)
Knezich Károly - honvéd tábornok (+1849. október 6., Arad)
Nagysándor József - honvéd tábornok (+1849. október 6., Arad)
Leiningen-Westerburg Károly (+1849. október 6., Arad)
Aulich Lajos - honvéd tábornok (+1849. október 6., Arad)
Damjanich János - honvéd tábornok (+1849. október 6., Arad)
Vécsey Károly - gróf, honvéd tábornok (+1849. október 6., Arad)
Batthyány Lajos - gróf, miniszterelnök (+1849. október 6., Pest)
Kazinczy Lajos - ezredes (+1849. október 25., Arad)
Én idesorolom még Lenkey János tábornokot is, akit csak azért nem végeztek ki, mert a börtönben megtébolyodott; ő néhány hónappal később az aradi kazamatában halt meg.
És idesorolom a többi neves és névtelen áldozatot, akikről pátosszal a költő és a történetíró így beszél: "Akik...
ÉRTED HALTAK SZENT VILÁGSZABADSÁG...
Magam pedig még annyit teszek hozzá:
...akik azt tették, amit a dolguknak, kötelességüknek éreztek adott helyzetben. Ahogy lelkiismeretük, korábban adott szavuk és a pillanat együttesen diktálta.
Mit számít az már, hogy egyszerű emberek voltak-e, közkatonák, vagy grófok, miniszterelnök, ezredesek, vagy tábornokok?
Az sem számít már, hogy hányan voltak. Csak az számít, hogy VOLTAK!
És talán az fontos még, hogy példájuk nyomán mi hogyan éljük ma az életünket...
Kommentek
Eddig 5 komment érkezett-
#1 - sorsfordulo :
2008. 10. 09. 11:48 -
2008. 10. 10. 12:07Kedves István!
Én máskor is benézek, ha éppen nem is írok. Még mindig nyugtalanít a gondolat.
Most akkor én nem jó embert neveltem, MERT KATONA és egyáltalán. Szóval hidd el, nem szabad vádaskodni. Talán már egy kicsit túl kéne tenni a múlton, amit persze soha nem szabad elfelejteni. De, ha örökké bántjuk, rágalmazzuk egymást, sőt azokat, AKIKRŐL AZT SEM TUDJUK KIK VOLTAK, AZ CSAK TOVÁBBI INDULATOKAT SZÜL.
ÉN IS SZÉP ÉS KELLEMES HÉTVÉGÉT KÍVÁNOK NEKED, NYUGALOMBAN ÉS BÉKÉBEN ELTÖLTVE.V á l a s z o m :
- Hűha! ...már megint mit csináltam? Csak nem megsértettelek? Most nagyon rosszul érzem magam! Ha így lenne, bocsánatot kérek tőled is, meg mindazoktól, akik ezt sértésnek éreznék, pedig ők is mind tiszták...
- A történelem pedig ilyen. Ítél. Általában koronként másképp! Nem lennék szívesen történelem tanár!
- Meg ne haragudj, de kimondom! Pált tisztelem... és nagyon remélem, hogy hozzá hasonlóan minden ember a maga damaszkuszi útját járja. Szeretném, ha mindenki eljutna oda, ahová el kell jutnia.
- Hát mostmár hogyan fogalmazzak ezután, hogy ne bántsak meg senkit? Nem tudom...
- Maradok őszinte tisztelettel, aki eddig is voltam: Burján IstvánDE AZÉRT CSAK RÁKÉRDEZEK: HOL "VÁDASKODTAM" ÉN?...
Jó lenne, ha költőinek tekintenéd! ...mert hidd el nem akarok vélt vagy valós sebeket feltépni, de ha akarod egyszer szívesen elbeszélgethetnénk személyesen is. Akkor biztosan nem lenne közöttünk félreértés! Tudom.
Béke veled... -
#3 - sorsfordulo :
2008. 10. 10. 15:57Nem bántottál meg, de ne is szeretnék róla beszélni, miért írtam, amit írtam, ha nem vetted a lapot.
Lehet, hogy nem számít, de azon kevesek közé tartozol, akikkel "beszélgetek" is a blogon. Te férfiból vagy én nőből, márcsak azért is lehetnek mások az érzéseink, a nézeteink, a világlátásunk.
Szóval Isten áldjon, kellemes hétvégét és további jó blogolást!V á l a s z o m :
- Köszönöm, hogy visszaszóltál! ...nem venném a lelkemre, ha megbántanék egyetlen Anyát is!
- Minden megy a maga "rendes" útján...
- Emberből vagyunk.
- És én nagyon büszke vagyok a fiamra!... Legyél Te is! Ezt kívánom... Mindannyiunk érdekében.
- Remélem máskor is látlak még!
- És hát szeretném, ha mindketten tovább írhatnánk / mondhatnánk a magunkét, minden "feszélyezettség" nélkül!
- Jó témákat Nekünk!
- Szerintem pedig van is, meg lesz is...
- Üdvözlettel Monorról! -
#4 - sarazsadany :
2010. 10. 06. 21:14Naplóm legtöbbet látogatott oldalai azok, amelyeket az ARADI TIZENHÁRMAKRÓL írtam. Évközben a statisztikáimat átnézve már szinte zavart, hogy már megint ezek az "aradiak"... és egész éven át! Most október hatodikán nem akartam és nem is írtam semmi újabbat.
Két évvel ezelőtt, ilyenkor a 13. vértanú családfáján - Aba Sámueltől, napjainkig - dolgoztam éppen. Most mi történt? Reggel telefonon hívtak Nagykátáról a Gimnáziumból, az épület homlokzatára szeretnék kiíratni az intézmény nevét: "Damjanich János - ...iskola" Micsoda véletlen, pont ma és pont Damjanich és pont velem?
Bármit teszek, vagy gondolok, ŐK itt munkálnak ma is. És ez így van jól!
-
2012. 10. 05. 12:43Ma éjjel megint megjelent álmomban. Feketében, fehéren. Nagy tömeg sodorta el mellettem, csak pár pillanatra láthattam az arcát. Egy zászlóról, vagy inkább transzparensről nézett le rám a mellképe. Ezüst zsinóros, felül nyitott, fekete atillából kilátszó fehér ingnyak után következett a jól ismert szakáll és az arc. Egy rúdon vitték őt a tömegben jelként, magasan a fejek felett. Ahogy vitték lengette, rángatta azt a zászlót a szél. Amikor meglátott, leszólt hozzám. Csak én hallottam meg, illetve nem is, én sem hallottam, hanem inkább csak láttam, leolvastam a szájáról, hogy mit mond, mert a nagy zsivaj elnyomta a hangját
- Látod, már megint... - ezt mondhatta, ha jól értettem... a folytatást már nem láttam, mert elfújta előlem a szél az arcát, a zászlót - azt pedig, aki emelte, vitte őt, elsodorta mellőlem a tömeg.Most itt állok ezzel az álombeli félmondattal, ébren és értetlenül. Mit akarhatott tőlem, és miért pont velem, miért pont nekem jelent meg? pont az én álmom kellett neki? ...és hogyan szólt a folytatás, amit már nem láthattam. Mert az, hogy szólt hozzám, az épp olyan biztos, mint ahogy én most itt vagyok, - még ittvagyok! - és pötyögöm itt az álmomat.
Az éjjel hozzám beszélt Damjanich János, miközben vitték. Megint...
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Tudod, nehéz ilyenkor bármit is mondani, de KELL!
Soha nem a döntéshozók végzik el a piszkos munkát. És könnyű azt mondani, hogy én nem tettem volna meg, nem hajtottam volna végre a parancsot. Az én fiam is katona. Van két gyönyörű gyermeke. Én nem tudom mit tenne, ha ilyen parancsot kapna. ISTEN ŐRIZZEN és óvjon minket. Téged pedig szeretettel üdvözöllek.
V á l a s z o m:
- A döntéshozók nevét megőrzi a történelem!
- Egy sortűzben részt venni, vagy egy "gépezetet" elindítani ott a helyszínen mindig is az arctalan és névtelen kisemberek dolga lesz!... őket általában elfelejtik.
...de aki fegyvert fog, az fegyverrel által FOG! (nagy valószínűséggel!) Részéről ez is benne van a "pakliban". Bármelyik oldalon áll is! ...cinikusan azt is mondhatnám: Náluk a halál munkaköri "kockázat" (kapok) és elvárás is egyben (adok), de egy ponton túl...
- A LELKIISMERET...
- ...és bizony vannak helyzetek, amikor menni kell! ...és fegyvert is fogni, ha kell. Ők sem csak azért mentek, mert "Kossuth Lajos AZT üzente...".
- Bár ne lenne szükség se fegyverekre, se katonákra!
- De minek kell ahhoz bekövetkezni, hogy ezt elfogadják a döntéshozók is?
- Köszönöm, hogy benéztél, és hogy SZÓLTÁL is! -
Napsugaras őszt kívánok és igen békés levélhullást!